Mik azok a pszichológiai védekezések, és miért kell tudnod róluk?
A pszichológiai védekezés az, ahogyan a pszichénk megpróbálja minimalizálni valamilyen romboló hatás okozta kárt.
Ez öntudatlanul történik, így az illető maga sem veszi észre. A védekező mechanizmusok működése azonban kívülről látható. Például a barátod hirtelen elhunyt valaki, aki közel áll hozzád. De az illető úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna, úgy tűnik, hogy észre sem veszi. Ön pedig elgondolkodhat: hogyan lehetséges ez? Biztosan tudod, hogy az elhunyt sokat jelentett a barátodnak, ezért logikátlan a viselkedése. Szenvednie, elkeseredettnek, szomorúnak kellene lennie.
De ez a psziché csalafintasága, amely megvédi az embert. Ha hirtelen és teljesen rájön, hogy mi történik – az elviselhetetlen lesz számára, nem az, hogy megbirkózik vele. És ennek a helyzetfelfogásnak köszönhetően legalábbis átmenetileg olyan, mintha „a házban” lenne.
Ezek a mechanizmusok most segíthetnek nekünk, de hosszú távon hátráltatnak minket. Ha például nem vagyunk hajlandóak látni egy problémát, az megakadályozza, hogy megoldjuk azt. Emellett a pszichológiai védekező mechanizmusok meg nem értése miatt félreértelmezzük a körülöttünk élők viselkedését. Ezért jobb, ha ismerjük a típusait, hogy felkészüljünk.
A szövegben elsősorban a védekező mechanizmusok negatív következményeivel fogunk foglalkozni, mert a pozitívakkal minden világos. A psziché védekezik, amennyire csak tud, és pozitív kimenetelű esetben sikerrel jár.
Milyen pszichológiai védekezési mechanizmusok a legelterjedtebbek
Sok van belőlük, mi a népszerűbbeket fogjuk megvizsgálni.
A kiszorítás.
Legerősebb megnyilvánulása, amikor egy traumatikus eseményt egyszerűen mintha kitörölnénk az emlékezetből. Például az emberek felnőttkorban nem emlékeznek néhány szörnyű gyermekkori eseményre. Számukra olyan, mintha meg sem történt volna, és úgy tűnhet, hogy ez jó, mert a baj nyomtalanul elmúlt. De nem így van.
Még ha az ember nem is emlékszik semmire a traumatikus eseményről, az akkor is hatással lehet az életére, és a jelenben másképp reagál különböző dolgokra. Folyamatosan érezheti az általa indokolatlannak vélt szorongást és félelmet. Vagy nem – a rossz dolgokat valóban el lehet felejteni, ez csak szerencse kérdése.
De az elmozdulás az is, amikor bizonyos érzelmek elfelejtődnek, vagy azok hevessége csökken, a gondolatok és a vágyak kizáródnak. Tehát fájdalmas a szülés. De sok nő másodszor és harmadszor is meg meri tenni. Mert idővel a fájdalom emlékei kiszorulnak, nem tűnik olyan erősnek. Vagy például mindannyian követünk el hibákat a munkahelyünkön. De ha az érzelmek olyan erősek lennének, mint közvetlenül a kudarc felismerése után, nem valószínű, hogy képesek lennénk normálisan dolgozni.
De lehetnek negatív következményei is. Tegyük fel, hogy az emberek olyan házasságban éltek, amelynek minősége nem elégítette ki az egyik partnert. Még a válást is fontolgatta. De miközben ezen gondolkodott, a másik értesítette a különválásról. Ekkor úgy tűnik, hogy minden rossz kitörlődik hősünk emlékezetéből, csak a jóra emlékszik, és mindenre kész, csakhogy megtartsa az egyesülést, ami már régóta nem működik számára. Így zavarhatja meg az elmozdulás a valóság megfelelő érzékelésének képességét.
Tagadás
Ez a kellemetlen információk érzékelésének és kisajátításának, valamint a hozzájuk kapcsolódó érzések, vágyak és szükségletek felismerésének megtagadása. Hasonlóan hangzik, mint az elmozdulás, csak azzal a különbséggel, hogy a tagadásban az ember először befogadja az információt, majd elutasítja, nem törlődik az emlékezetéből.
Például gyakran mondják az emberek egy szerettük halálhíre után: „Nem, ez nem lehet”. Néhányan azonban hosszabb ideig továbbra is tagadják a történteket. Folyamatosan arra számítanak, hogy az illető visszatérhet, nem hajlandóak megválni a holmijától, mert szüksége lehet rá. Biztosítják az ismerősöket, hogy tévedés történt, és valaki más volt a koporsóban.
Vagy ez történik, amikor az ember értesül az onkológiáról. Minél tovább tagadja, annál tovább halogatja a kezelést.
Kivetítés
Ez a saját érzések, vágyak, gondolatok átvitele valamilyen kívülről jövő tárgyra. Úgy tűnhet a személy számára, hogy nem az ő hibája, hogy azt tette, amit tett, nem ezt akarta tenni – nem volt más választása. Mert fájdalmas lehet beismerni, hogy másképp is dönthetett volna, de ezt választotta.
Például egy férfi berúg egy bárban, és megcsalja. Pedig a családjában jól megvolt. De amikor reggel felébred, választhat: vállalja a felelősséget és beismeri a tettét, vagy hirtelen úgy dönt, hogy a felesége tényleg rossz, és miatta a házasságuk már rég tönkrement.
Helyettesítés
Ez a saját érzéseink és szükségleteink áthelyezése valaki másra, aki biztonságosabb.
